Jártam egy kicsit a vízen
2007. August 4. faludi
Hiába húzzák az emberre itt szünet nélkül a vizes lepedőt, akkor is nyár van, és örök átok árnyékban, abból a fajtából, amelyiknek nem jár le a szavatossági ideje. Gondoltam, egy kicsit körülnézek, hátha van élet a halál előtt is, ez tartott ennyi ideig. Pedig ez a vízen járás meglepően jól sikerült, jobban, mint amilyennek annak idején Luther tanúja volt, amikor a Boden-tóban horgászott. (Az Úr közeledett feléje – a tó felszínén persze –, de egyre jobban merült lefelé, és mire hallótávolságba ért, már derékig süllyedt. Luther csodálkozó megjegyzésére, hogy ez mintha régebben jobban ment volna, jött a majdnem mogorva válasz; – Igen, de régebben nem is voltak ekkora lyukak a talpamon. Lehet persze, hogy Luther ezt csak álmodta. Lehet, hogy ez egy vicc. Luther azonban nem álom, de most akadt horogra.) Minden különösebb nehézség nélkül jutottam el ilyen módon a Rolling Stones Bankettre, ahol mindenki igen jól érezte magát, ahogyan egy valamire való érettségi találkozón szokás. Valamire való érettségi találkozó alig létezik, ez a kivételek közül való volt. Gondoltam is, hogy ha a Magyar Irodalom olyan állapotban lenne, mint a Rolling Stones, vele is szívesen találkoznék.
Aztán nemrég a Szlovákiai Magyar Írók Társasága rendezvényén a Fiatal Írók Tábora vendégeként, Lukanényén igyekeztem megfeledkezni arról, hogy nemsokára vissza kell térnem a földre. Most már nincs miről megfeledkeznem, a vizeslepedőket borogatják rám rendületlenül, ha bekapcsolok valamit, ha nem. Az alábbi kép csak illusztráció. Dologidő van, fejbenjárás és: 
