Spielberg – ha nem lehetetlen, meg sem próbálom
2017. September 17. faludi
Aki nem feledékeny, annak igaza is van.
Bizonyítékkép(p).
És miután véletlenek sincsenek, az a korosztály választék, amelyik itt (Spielbergben tegnap este) összeverődött (nem szó szerint, mert erőszaknak se híre se hamva), ezt minden szélességben-hosszúságban-kiterjedésben megtapasztalhatta. Az égvilágon senkit nem ért meglepetés. Míg élünk, gördülünk és egyre jobban szóra bírható a gitár, és megfogalmazható a lehetetlen, ami nem lehetetlen. Legszívesebben palackoznám mindazt, amivel 1963 óta ez a “nem zene, hanem életforma” megajándékozott, hogy az ingyen osztogatható dolgok sorát gyarapítsam. Mert ingyen osztogatnám ezt a konzervált lélekféleséget. Vagy az ingyen nem is létezik? Azt hiszem nem létezik, de a gyarapítás igen. Ebben az esetben a gyarapítás is elfogadható. “A legfontosabb, hogy tovább adtam.” – imígyen szóla pár évtizede Keith Richards. Mint közismert, minden elszívott szál cigaretta egy órával megrövidíti az életedet és odaadja azt neki. Miszter Riff Richardsnak. Nehéz döntés előtt álltok kedves dohányosok.
A maradéktalanban nincs maradék – a nap bélyegét ez a felirat ékesíti.
A Rolling Stones most sem tett mást, csak muzsikált. Régi zenész trükk ez.