Faludi Ádám

A nulla az egyetlen arab szám, amelyik nem írható le római számokkal. Hibát hibára halmozunk, aztán halmaznak nevezzük el és megpróbáljuk leírni. Egy hétvége után mindig az első öt nap a nehéz, és olykor ólmos végtagokat is találunk hol indulóban, hol (a) megállóban emiatt. Vagy másért.
Most melletted lehet a sámán, ha olyan az időd. Hogy milyen sámán? Hát tudod, a simogassámán. A Minden elmúlik, de a Többi megmarad. A többi nevében:

A Bolt tulsó oldaláról üdvözlettel.

Utóirat: néha nem árt, ha szól valaki, milyen év és nap van éppen. Belenézel a naptárba és nincs is benne nap. Dehát nem is naptárral napozik az ember. Fel a fejjel, amíg van! Tudatta hajdanán a Gijotin (francia) rockzenekar szlogenje velünk.

Minden jót mindenkinek Bánhidából. Ne higgyetek senkinek, ne higgyetek mindenkinek, és most nekem sem jut eszembe, hogy  mi nem jut eszembe. Csak úgy magamra vágtam az ajtót, mint azt hajdanán az Alagsori műveletekben írtam. Van olyan nap, hogy nincs gázló a Tiszán. Ne álmodjatok széfeket, a tavasz győz. (Idézet a Hivatásos Vándorok Évkönyvéből.)

A ma egy ritka alkalom. Hogy miért írtam ezt az arab számos dolgot? Csak a hangzása miatt. Legalább olyan jó, mint a sikattyú. “Az a zörgés, amikor gyepen fut a könnyű parasztkocsi.” Ezt pedig Tömörkény István írta egy másik világban. A szépség sokkal több helyen lakozik, mint az ördög és cimborái. “Ha félsz a sötéttől, az ördög a sötétből fog előbújni.” Ezt meg azért írtam, hogyha erre jársz és olvasol, ilyet olvassál. Én is úgy olvastam valamikor valahol. Olvasásidő van amúgyis. És a tavasz kopogtat. Vigyázó szemeteket jó helyre vessétek. A hideg levest is fújni kell, ahogy hallottam valamikor és valahol. A Bolt túlsó oldalán vagy itt Bánhidán a Madách utcában.