Faludi Ádám

Jelzőkarók elnévtelenedett időkre

(Egy azonosítatlan kalandor hagyatékából)

696. megfigyelőnap. július 10.

≈ Ha indiánnal álmodunk, ne kapjunk azonnal a skalpunk után. Meglehet, békésen áll a köves domboldalon gyöngyöző homlokkal továbbra is, amikor mellette elhaladunk.
– Gyönyörű szörfidő van, kár, hogy kapálnom kell.
Ártalmatlansága jeléül ilyesmivel köszönt a szerszám nyelére támaszkodva, s szeme a legendás múltba réved. Konkvisztádorral vagy kovácspatkolóval álmodni; hasonlóképpen nem ró ránk semmi különösebb teendőt.

Amikor egy navajo világrajön, köldökzsinórját eltemetik.
Hát aztán?

≈ Midőn világkörüli vadászatra indul az ember, legjobb, ha már egyetlen hozzátartozója sem él. Töltse tárát zsúfolásig, márkás olajjal kezelje puskáját, és ejtsen el minden útjába kerülő madárból és négylábúból legalább egy példányt. Legjobb a fregattmadárral kezdeni; mandarinréce, vízifácán, tarándszarvas: egykutya. Csak dörögjön az a fegyver! Különben még kopogószú telepszik a puskatusba, és akkor egy vérbeli vadásznak lőttek! A tarándszarvas számára a lemmingek élő sótartók. Egy lemminggel több vagy kevesebb; szájíz dolga.

≈ Balról jön a zivatar? Jobb, ha fedél után nézünk! Egy évszázados könyvtár épp kapóra jön, hopp! Máris porlepte polcok között találjuk magunkat, súlyos öreg könyvek, törékeny szélű, vénséges iratok társaságában. Tanulmányozzunk át minden fellelhető füvészkönyvet, Natternád Miksa kertészeti munkáját véletlenül sem feledve, s ha az égiháború kellő ideig tart, egy értékes bankjegyre bukkanunk az ódon lapok között. A könyvtár szomszédságában bankónkat hűsítő italokra, kívánatos csemegékre válthatjuk. Ne habozzunk!

Lám, a mi jó Gáspárunk nem nézett fedél után, meg is ütötte a bokáját!

≈ A kirurgusfamília egyetlen leánygyermeke kamaszéveinek virágoskertjében bálnavadászok csókjáról ábrándozik. Legyünk résen! Unicum-voltunk vesztével ugyanis elhajít bennünket, hogy ördögi rafinériákkal a tengeri medvék barlangjához osonhasson fülledt/száraz, nyári/téli éjszakákon/nappalokon. Örök kedvtelése marad a különlegesnek vélt medvefajok próbára tétele, elképedt környezete előtt a trófeamutogatás. Olyan feleségnekvaló után járkáljunk céltalan napjainkban, akitől kisebb lélekcsorbulással válhat majd el utunk. Ha nem akarsz hajótörött lenni, idejében szállj ki, és menj tovább gyalog! Már amennyire egy tengerésznek hihet az ember.

≈ Ha forró kávénkat termoszba töltjük, és utána hűtőszekrénybe helyezzük; elérkezett az önvizsgálat ideje.
Bermudában horgászni! Bermudában!

≈ A hivatali teendők alkonyának naplementéjével összehasonlíthatatlan, ami szemünk elé tárul akkor. Minden úttal tartozzunk az ördögnek!
Az elképedés tanulmányozásához tervünk máris kész. Nyaralás idején, hajnalonként, karkosárral oldalunkon végigbóklásszuk a sétányokat, napozóplaccokat. Fehér, műanyag pezsgőskupakokat gyűjtünk számolatlanul. Május táján – egy évünk rámegy ugyanis az ügyre, de sebaj! -, amikor éjjeli zápor nyomán friss fű sarjad a gombaszedők kedvelt dombjain, akcióba lépünk. A nedves legelő szemet s lelket gyönyörködtető domborulatain földbeszúrjuk körkörösen kupakjainkat. Egy lombjának jótékony homályával takaró bokor mögött, ahonnan remek kilátás nyílik, megvárjuk az első keresgélőket. Arcukra az öröm ujja pírt fest! Aztán jön az elképedés szentségelve, hogy átmázolja. Hasunkat fogjuk a röhögéstől a bokor mögött.

≈ Adódhat úgy, hogy formábalendülés előtt poharakkal telt tálcát kell vendégeink damaszt abrosszal terített asztalához vinnünk, anélkül, hogy szégyent hoznánk egykori képességeinkre. Ilyenkor véletlenül se gondoljunk Walt Whitman agyára.

Bármire, csak Walt Whitman agyára ne!

Ne hívjuk ki a szerencsénket, mert hát hiszen a jó öreg Walt Whitman is hogyan járt az agyával! Pontosabban az agya a tálcával, amikor már Walt Whitman abban a hitben nyugodott sírjában, hogy a tudomány oltárán áldoz. A zseni agyával. Lebegjen előttünk Walt Whitman agya, ahogyan a laborasszisztens kezéből kisiklik, s a kövezeten szertelottyan, de eszünkbe ne jusson rágondolni, mert eleganciánk és megnyerő fellépésünk gyalázatba fullad.
Fogadjunk szót; legalább egyszer életünkben.

≈ Ha életművünk gerincét 1908. és 1920. között szándékozunk létrehozni, be kell látnunk, hogy már elkéstünk. Ez a felismerés hozzásegíthet ahhoz, hogy rájöjjünk, lehetőségeink nem korlátlanok. A kérdés az, hogy akkor tulajdonképpen ki ölti ránk nyelvét a tükörből? Ki az isten?

≈ Előfordulhat, hogy írógépünkről hiányzik a „k” és a „p” betű. Ilyenkor nyomasztóan nehezedik ránk a vágy, hogy százból legalább egyszer hibátlanul álljon előttünk a papíron: sült krumpli.
Észvesztő sebességgel gépelünk, hátha elaltatjuk a mechanika figyelmét, ha röpke időre is. A mechanika nem tágít, nem tágítható, megingathatatlan: rumli, rumli, rumlisült – száz ajánlat, egy változat.

≈ Amikor egy tirpáknak tizenhárom malacot ellik a disznaja, a tirpák úgy határoz, hogy a látszat kedvéért hümmög valamit az orra alatt. Aztán mégsem hümmög.

A nap egyenlege: A Walt Whitman írógépéről hiányzó két betűvel megírjuk életművünket Bermudán, menekülve hűtlen szerelmünk emléke és a zivatar elől, pezsgős üvegek szapora bontogatása közben lemmingekre lövünk célba, egy tirpák indián könyörtelen kacagását* hallva a ballusztrád mögül álló napon át.

*A plágium minden joga fenntartva!

Megfelelések

(A hitelesség szavatolt.)

≈ Horgászparadicsomban halkölcsönzőt nyitni, befektetést jelent. Meglepően jó és sikeres befeketést. Menyhal, morgóhal, gályatartó hal, lövőhal, tüdőshal, holdhal, kakukksügér: tőkénk forog, vagyonunk naponta kétszeresül. Ez akkor következik be, amikor házakkal beépített útkereszteződés állja utunkat, és üldözőink lőtávolsági viszonyai rohamosan javulnak.
Érdemes cselekednünk!

≈ Messzi jégmezőkön politikusok praktizálnak jégtömbből kifűrészelt kerekasztal körül, borostyánba konzerválódnak a gyötrőszúnyogok, egy aknászpók menekülőjáratába szorul, a szépasszony ablakán kiugró marokberöhögőnek a lélegzete is eláll a csípőig érő csalánmezőn, ahol meztelenül rohan a felbőszült hites hím elől.
Ez azt jelenti, hogy váratlan vendégünk bajt hoz házunkra; ne bújjunk az ágy alá villámcsapás és aknatűz elől, mert a fejünk felett vadul rugózó asszonyfenék – rólunk tudomást sem véve – más örömére másnapig még vagy ötször elcsitul.

≈ Döglött pelikán a hűtőszekrényben: a közeljövőben valami jelentéktelen dolgot egészen biztosan sikerül elfelejtenünk.

≈ Üvegház – Hundertwasser nyomán – középső szintjéről messzire nézni, hathavi szavatossági időt garantáló ablakpárkányon könyökölve ki: pénz áll a házhoz. Borosüvegház, sörösüvegház, butykosház; nyomban vegyük magunkhoz maradéktalanul a teljes készletet, és az üvegmegváltóig a lábunk se érje a földet.

≈ Estifecske rajba keveredni citromsárga hőlégballonnal, odalenn a pampán rallyverseny, nyakkendőnk félbeszakadt kondenzcsík, a kosárban ballasztzsákok repednek fel. Térdig állunk a lisztben. Előttünk háttal, mélyen meghajolva félmeztelen nő trikóban, megszorult zippzárunk zizzenésére vár.
Ez nem jelent semmit. Nem mi fújjuk a bennünket sodró szelet.

≈ Lezárt utazóbőröndünkben vadgalamb turbékol, amikor nyugovóra térnénk.
Elszalasztottunk egy több hónapos utazást trópusi tájakon.

≈ Kispárnát dobsz a szállodában a régvárt idegen arcára, aki már hátráltában döbbenten az ágyra hanyatlott, és hangtompítós pisztolyoddal háromszor, lelkiismeretfurdalás nélkül és azonnal belelősz a párna közepébe. A hangtompítót lecsavarod, zsebreteszed, a pisztolyt a nadrágodba dugod medencecsontod bal oldalához közel, agyára ráborítod zakódat, és kisétálsz a napfényes utcára. Kókuszfagylaltot vásárolsz, és végre új életet kezdesz aznap is.
Hamarosan leveled érkezik rendkívüli hírrel. Ha el bírod olvasni, akkor se bízd el magadat egészen, lehet, hogy már a nyomodban vannak.

≈ A késdobáló fokozatosan elveszti a látását, de titkát senkivel meg nem osztja, emlékezetből szórja villámait estéről estére. Egyik előadás után a mulatóban széke mellé ül, fejét beveri az asztal sarkába, és ettől részleges amnéziát kap, amelynek időszakos visszatérte kiszámíthatatlan. Erről mit sem tudunk, önként jelentkezve vagánykodunk egyik este barátnőnk (nadrágbazárt kínálatának) kedvéért, amikor a hajigálóművészre rátör az emlékezetvesztés.

Gyors egymásutánban hat találat ér, hat kés áll ki belőlünk, kezdve a nyakunknál, le egészen a derékszíjunk vonaláig. Barátnőnk készülő naphalmodellnek vél, bár hozzáteszi; bizonyos aránytévesztésben.
Vérfürdőben verébfészeklevest rendelni, gyér kínai nyelvtudást sejtet.

≈ Harminc hájas sumobirkózó – avagy jokozuma -, arcát kinyújtott karja között a homokra fektetve, meztelen fenekét felfelé tartva, félhold alakban a sivatagban, naprafingó verseny közben. Félpercenként mozdítják mozsarukat egymás után.

Szerencseszámok: 19, 33, 66, 69, 88, 15 747 724 136 275 002 577 605 653 961181555 468 044 717 914 527116 709 366 231425 076185 631 031 296. Utóbbi azért különösen megszívlelendő, mert Sir Arthur Eddington természettudós A fizikai tudomány filozófiája című munkájának, kezdő mondatában azt állítja, hogy a világegyetemben ennyi elektron, illetőleg proton létezik. Szinte kizárt, hogy ennek ismerete és használata ne válna javunkra.

Ezen a napon kerüljük a strandfürdőket, kivált nyári időszakban, de ősszel, télen és tavasszal sem árt a különös óvatosság.

Vegyvédelmi próbajel.Csak akkor látszik, ha nem nézzük!

Sövény fölött ismételten átugrani, anélkül, hogy sikerülne: terven felüli gyermekáldás.

≈ A megnyugodott tengeren, minden partoktól távol, rózsaszín fürdőkád ring. A benne ülő hajótörött zenei antitalentum. Sorsába belenyugodva tanulmányoz egy tenorszaxofont. Napokkal korábban halászta ki a tengerből, ahol gyerekkoporsóra emlékeztető tokjában úszott. Próba próbát követ, végül sikeresen belefúj, és éteri összevisszaságú hangokat csal ki belőle. Nem zavarja a tudás, viszonyítási alap az égbolt, a víz és önmaga. Sajátja az egyetlen létező és érvényes rendszer, ami így végtelenül tökéletes.
Amikor ezt a szaxofonhangot hallod, szebb múltban reménykedhetsz.

≈ Karotintangó.

Lefüggönyözött festmények függnek a falon, fehér vászonnal takart műtárgyak, bútorok állnak az elhagyott lakás tágas halljában. A parkra nyíló üvegajtó nyitva, enyhe légvonat lebbenti meg néha itt-ott a drapériát. Zene nem hallik. Anélkül táncolsz a lánnyal, hogy megérintenétek bármit is, cipőtök surrog csupán, lépéseitek megfelelnek a táncszabályokban előírtaknak.
Annak a bizonyos baljós órának az elteltével lihegve leheveredtek a zongora tetejére, amitől az lassan elindul. Déja vu! Kigördül a parkba, végig a sétányon, majd felgyorsulva a mesterséges tó felé közeledik és belehullik. Milliméterről milliméterre süllyed, a fehér lepel szétterül a vízen. Nemsokára úgy látni, mintha egy nagy lepedőn hevernétek egymás mellett a tó tükrén. Nagyon jó.

Egy fűkunyhóban fáradtolajat cserélni: mesze még a hajnal.

(A feljegyzések innen – egy ez ideig még megfejtetlen – titkosírással folytatódnak tovább.)