Az utolsó negyed a Holdra vonatkozik, az Ütköző-sor pedig a vonatra. Ott botladoztam a sínek mellett, a hullámos tetejű, hajdan fehér betonkerítés oldala mentén, hogy rövid úton a vasútállomásra jussak, ez a tájék is megérdemelte az utolsó negyed címet, a város utolsó negyede, elhanyagolt, szürke és kiábrándító.
– Üdv főnök! Mi a helyzet főnök? Rég láttunk főnök! – kurjongattak az összesereglett flakonok. Red Bull a Flakonok Főnöke azonban csak nyomult cél iránt, kezében nejlonszatyor, s nejlonszatyrában az almák tetején összeütődő, deres sörös dobozok.
Red Bull
„Ha nem találkozunk ebben a világban, akkor találkozunk a következőben. Ne késlekedj.”
(Jimi Hendrix)
„Amíg Charlie Parker odafenn fújja, addig idelent minden le van szarva.”
(Tom Waits)
Előbb a közvilágítás szűnt meg, aztán a belső fény hunyt ki, de padon aludni egy rockdílernek rutinfeladat. Hát még egy olyan szédelgőnek, aki épp a kötéltánctanártól jön!
Elkaptam valahogyan a tekintetemmel azt a padot ott átellenben, rácsatlakoztam, és le nem véve róla a szememet, határozottnak tervezett léptekkel odalibegtem. Nem kellett hozzá az örökkévalóság, csak egy megfelelő nagyságú rész belőle.