A múltkori vihar után nem találtam a budim tetejét. Nem volt egy flancos tető, rozsdás bádoglemez, eredetileg valószínűleg olajos hordó lehetett, amit elvágtak hosszában és kikalapáltak laposra, de azért buditetőnek megtette. Úgy nézett ki, mint egy dolgos élet hosszúra nyúlt utolsó napja.
Egy ideig keresgéltem, aztán letettem róla, most az égbolt fedte a budimat, megannyi előnnyel, megannyi hátránnyal. Sutyek úr sem találta, pedig tűvé tette a budi környékét, minden csökönyössége hiábavalónak bizonyult, a végén már dühöngött, hogy egy buditetőt nem nyelhet el csak úgy a föld, valahol itt kell lennie a közelben. Biztosan belekapott a szél, és átvitte a szomszédba, de arra ne is számíts, hogy onnan visszakerül. A Vén Bolond Szalai mindent begyűjt, talpalatnyi hely nincs már az udvarában annak a marhának.
gbeszéltnél negyed órával korábban érkeztem a Tündébe.